Hányszor hallottad ezt gyerekkorodban?

És talán meg is tanultad.

Ha hibázol, szégyelld magad.
Ha nem azt teszed, amit várnak tőled, szégyelld magad.
Ha ellentmondasz, szégyelld magad.
Ha kiállsz magadért, szégyelld magad.
Ha valakit megbántasz, szégyelld magad.

 

És felnőttként is sokan továbbvisszük.

Nem merünk szólni.
Nem merünk kilógni a sorból.
Nem merünk hibázni.
Nem merünk nemet mondani.
Nem merjük elmondani, ha valami rosszul esik.

Mert valahol mélyen még mindig ott van:

„Szégyelld magad!”

Pedig nem azt kellett volna megtanulnod, hogy szégyelld magad.

Azt kellett volna megtanulnod, hogy vállalj felelősséget azért, amit teszel.

Mert más azt mondani: „Amit tettél, az nem volt rendben”, és más azt mondani: „Szégyelld magad!”

Az egyik a cselekedetről szól.
A másik már rólad.

És nem biztos, hogy egyáltalán baj volt azzal, amit tettél.

Lehet, hogy csak nem felelt meg valaki elvárásainak.

Amikor egy kisgyerek elmondja a véleményét, nemet mond, kérdez, vitatkozik vagy egyszerűen csak mást szeretne, mint amit a szülő elvár tőle, nem feltétlenül tett semmi rosszat.

Csak a felnőttnek volt vele problémája.

És ilyenkor jön:

„Szégyelld magad!”

A gyerek pedig lassan megtanulja:

Ha kimondom, amit gondolok, baj van velem.
Ha mást akarok, mint amit várnak tőlem, baj van velem.
Ha hibázom, baj van velem.
Ha kiállok magamért, baj van velem.

Pedig nem feltétlenül volt baj vele.

Lehet, hogy egyszerűen csak nem úgy viselkedett, ahogy elvárták tőle.

És lehet, hogy felnőttként még mindig ennek a régi üzenetnek próbálsz megfelelni.