„Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.”
Azt hiszem, ez az egyik legmélyebben belém nevelt mondat.
Sokáig felnőttként is ennek az elvnek megfelelően működtem.
Ha valamit meg lehetett oldani, akkor miért várnék vele?
Blog
Ez nem rólad szól
Évekkel ezelőtt egy ismerősöm megszakította velem a kapcsolatot. Amikor megkérdeztem, miért, ennyit mondott:
„Ez nem rólad szól.”
Vélemény és kegyelem
Furcsa párosítás így első olvasásra, ugye? Pedig a kettő néha szorosan összekapcsolódik.
Van véleményünk. Ez természetes. És persze jogunk is van hozzá.
Hányszor mondunk le valamiről még azelőtt, hogy egyáltalán megpróbáltuk volna?
Szeretnénk valamit elkezdeni. Megkeresni valakit. Új kapcsolatot kezdeményezni. Felvetni egy ötletet.
Egy vizsgálat. Egy váratlan diagnózis. Egy kezelés. Egy műtét.
Különböző élethelyzetek, mégis lehet bennük valami közös:
nem tudjuk pontosan, mi vár ránk.
„Én csak őszinte vagyok.”
Talán te is hallottad már ezt a mondatot.
Sőt, lehet, hogy mondtad is.
Szilva vagy banán?
Az alábbi történet kapcsán a megfelelési kényszer jutott eszembe.
„Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
"Úgy táncolsz, ahogy ő fütyül?"
Lehet, hogy Te is épp abban az időszakban vagy, amikor minden nap gombóccal a torkodban mész be a munkahelyedre.
Kiszolgáltatottság. Neked is összerándul tőle a gyomrod?
Sokan vagyunk, akiknél erre a szóra azonnal gombóc keletkezik a torkunkban. Az első gondolatunk az: „Nem, nem és nem! Én nem akarok kiszolgáltatott lenni!”
Amikor fáj: sajnálom magam, vagy együttérzek magammal?
Sokan azt hiszik, hogy a kettő ugyanaz.
Amikor valaki mindig panaszkodik…
Amikor találkoztok, hosszan meséli, miért nehéz neki.
Egy darabig hallgatod, megérted, együtt is érzel vele.
Nem mindent kell kimondani.
Sokan azt gondolják, hogy ha megfogalmazódik bennük egy vélemény, azt ki kell mondani.
Mindegy mikor, kinek, hogyan.
Te szoktál irigységet érezni?
Ezzel nincs semmi baj. Ez egy teljesen normális, emberi érzés.
Nem az a kérdés, hogy szabad-e irigységet érezni, hanem az, hogy mit kezdesz vele.
