Különböző élethelyzetek, mégis lehet bennük valami közös:
nem tudjuk pontosan, mi vár ránk.

Én ezt most egy hosszú egészségügyi folyamat során tapasztaltam meg.

A tudatosságom és a coachingban tanultak sokat segítettek abban, hogy a bizonytalanság és a félelem ne sodorjon magával.

Nem attól lett könnyebb, hogy tudtam, mi fog történni.
Sokszor éppen azt nem tudtam.

Hanem attól, hogy meg tudtam különböztetni:

Mi az, ami nem rajtam múlik?
És mi az, ami igen?

Nem tudtam irányítani, mikor lesz vizsgálat, milyen eredmény születik, milyen döntésre kerül sor, vagy pontosan hogyan alakul a következő lépés.

De volt, amire volt ráhatásom.

Felkészülhettem.
Kérdezhettem.
Megfogalmazhattam, mitől félek.
Kereshettem olyan kapaszkodókat, amelyek segítettek.
És megkereshettem a saját erőforrásaimat.

A kórházban találkoztam olyan betegtárssal is, akin úrrá lett a bizonytalanság és a félelem.

Beszélgettünk.

Megnéztük, mi az, amire nincs ráhatása – és mit tehet mégis azért, hogy könnyebben viselje azt, amin nem tud változtatni.

És megkerestük azt is, miből tud erőt meríteni.

Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy talán másnak is sokat adhat egy ilyen beszélgetés.

Talán Te is épp ilyen helyzetben vagy.

Lehet, hogy egy vizsgálat gondolata okoz szorongást.
Lehet, hogy egy eredményre vársz.
Lehet, hogy egy diagnózissal próbálsz megbarátkozni.
Vagy egyszerűen csak szeretnéd kevésbé kiszolgáltatottnak érezni magad egy olyan helyzetben, amit nem tudsz irányítani.

A bizonytalanságot nem biztos, hogy meg tudjuk szüntetni, de arra van ráhatásunk, hogyan éljük meg.

Egyetlen coaching alkalom is elég lehet ahhoz, hogy ne egyedül cipeld a félelmeidet, kicsit tisztábban lásd, mi az, amire van ráhatásod, és megtaláld, mi adhat erőt ahhoz, ami előtted áll.