Évekkel ezelőtt egy ismerősöm megszakította velem a kapcsolatot. Amikor megkérdeztem, miért, ennyit mondott:

„Ez nem rólad szól.”

Akkor nem tudtam elfogadni ezt a választ. Meg akartam érteni, mi történt. Mit rontottam el? Mivel bántottam meg? Mit kellett volna másképp csinálnom?

Biztos voltam benne, hogy én lehetek az oka. Pedig semmivel nem tudtam ezt alátámasztani.

Hosszú időnek kellett eltelnie, és rá kellett lépnem az önismeret útjára ahhoz, hogy megértsem ezt a mondatot.

Hajlamosak vagyunk mások viselkedésében önmagunkról szóló üzenetet keresni.

Ha valaki eltávolodik tőlünk, nemet mond a kérésünkre, nem hív fel, határt húz vagy megsértődik, könnyen magunkban kezdjük keresni a hibát.

Vajon mit csináltam rosszul? Miért nem vagyok elég jó? Mit kellene másképp tennem, hogy ez ne történjen meg?

Pedig másvalaki reakciója önmagában még nem bizonyíték arra, hogy velünk van a baj.

Lehet, hogy a másik a saját érzéseivel küzd. Lehet, hogy mások a határai, vagy másképp kezeli a konfliktusokat.

Persze előfordulhat, hogy a mi viselkedésünk is szerepet játszik abban, ami történik. De ezt nem kell automatikusan feltételeznünk, és nem kell mindenáron magunkban megtalálnunk a hibát.

Nem minden elutasítás jelent ítéletet rólunk. Nem minden távolodás jelenti azt, hogy valamit elrontottunk.