Amikor találkoztok, hosszan meséli, miért nehéz neki.

Egy darabig hallgatod, megérted, együtt is érzel vele.

 

Aztán egyszer csak felmerül benned:

vajon miért nem változtat?

 

Talán mondasz is valamit. Mutatsz egy másik nézőpontot, egy lehetőséget.

De mintha nem jutna el hozzá.

Vagy egyszerűen nem áll rá készen.

 

Ilyenkor könnyű belecsúszni abba, hogy meg akarjuk menteni.

Megmutatni a megoldást.

 

Közben lehet, hogy neki most nem megoldásra van szüksége,

hanem arra, hogy ott lehessen a saját tempójában.

 

És talán arra is érdemes ránézni:

meddig tudok ebben jelen lenni úgy, hogy közben magamra is figyelek?

 

Nem mindenki tart ott, hogy változtatni tudjon.

És ez rendben van.

 

De ha te már érzed magadban a késztetést a változásra,

azzal érdemes kezdeni valamit.